A k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9sl\u00e1zas,\u00a0 mikellm\u00e9gas\u00fctis gondolatokkal futtatott lak\u00e1srendez\u00e9s k\u00f6zben a v\u00e1rakoz\u00e1s \u00f6r\u00f6m\u00e9be n\u00e9mi f\u00e1jdalom is befurakodik. A szeretet \u00f6r\u00f6k, \u00e9pp ez\u00e9rt nem m\u00falik el annak elm\u00fal\u00e1s\u00e1val, akit szeret\u00fcnk. Nekem nagyon sok mindenki fog hi\u00e1nyozni ezen a Kar\u00e1csonyon, \u00e9s biztos vagyok benne, hogy Nektek is. Kiker\u00fclhetetlen a vesztes\u00e9g meg\u00e9l\u00e9se egy ilyen \u00fcnnepen, m\u00e9g akkor is, ha nem err\u0151l sz\u00f3l.<\/p>\r\n
Szerencs\u00e9s vagyok, mert van kinek f\u0151zzek- s\u00fcssek, szaloncukrot aggassak \u00e9s aj\u00e1nd\u00e9kozzak.<\/p>\r\n
Szerencs\u00e9s vagyok, mert nem egyed\u00fcl t\u00f6lt\u00f6m a Kar\u00e1csonyt.<\/p>\r\n
M\u00e9gis, ilyenkor m\u00e1r l\u00e1thatatlan Nagymam\u00e1mmal keverem ki a beigli t\u00f6ltel\u00e9k\u00e9t, \u00e9s szinte mindent pont \u00fagy csin\u00e1lok, ahogy T\u0151le tanultam. Itt van receptekben, az int\u00e9sekben \"m\u00e9g egy kicsit gy\u00fard \u00e1t\", elhozza azt a sok \u00e9vtizede m\u00falt pillanatot, amely kicsiny, f\u0171tetlen konyh\u00e1j\u00e1ban ragadt r\u00e1m. Hi\u00e1nyzik. Nem lettem olyan, mint \u0150 szerette volna. Egy\u00e9rtelm\u0171en nem vagyok konyhat\u00fcnd\u00e9r. M\u00e9g t\u00fcnd\u00e9r sem, pedig \u0150 mindig azt mondta nekem. Elhittem.<\/p>\r\n
Mindent elhittem Neki, mert a szavainak var\u00e1zsereje volt.<\/p>\r\n
...Mindig olyan szaloncukor volt N\u00e1la, aminek nincs bevonata. Mi unok\u00e1k persze megkerest\u00fck a csokisnak t\u0171n\u0151ket. Azut\u00e1n visszacsomagoltuk a pap\u00edrt, mintha m\u00e9g benne lenne...<\/p>\r\n
Sokan megpr\u00f3b\u00e1lunk sz\u00e9pen \u00e9s j\u00f3l \u00e9lni. Csak mi tudjuk, mi van benne, \u00e9s ha nem az, amit v\u00e1rtunk, akkor is visszacsomagoljuk. K\u00edv\u00fclr\u0151l hib\u00e1tlannak t\u0171nik.<\/p>","type":"rich"}